Trekking a Máramarosi-havasokban, 2003 július 17-20

Helyszin: Kárpátalja
Indulás/érkezés: Beregszász-Beregszász
Táv: kb. 30 km, 2500m szintkülönbség
Résztvevők: Bakay Ágnes, Albert Tamás és Czégé Zoltán
Értékelés: nehéz

Július 18, péntek: A késő délelőtti órákban határátlépés, Beregsuránynál. Beregszászban letettük az autónkat és barátunk, Tompa Andris fuvarozott el bennünket Luhiba (Láposmező). Az autóút tűrhető volt Rahóig, ahonnan jobbra fordulva a Fehér-Tisza völgyében az út siralmas, a Luhiba (Láposmező) vezető kb. 15 km-t 1 óra alatt tettük meg, visszafelé menet András tengelytörést kapott. Busszal próbálkozni sem semmi, mi egy járatról tudunk/nap. Este 7 körül szálltunk ki, egy félóra kellett a menetfelszerelés összeállításához, és indultunk felfelé a Fehér-Tisza völgyében. Láposmező végénél volt egy erdészeti ellenörző kapu, ahol ukránul (tipp) elmondta egy segítőkész ember (ahogy kivettük szavaiból) hogy feljebb balra van egy fedett teraszú kunyhó, ott aludhatunk. Erősen szürkült, 2 km-rel feljebb megtaláltuk a kunyhót, ahol bevackoltuk magunkat a teraszra. Ideális volt. Duruzsolt egyet a főző, és az élménydús nap végeztével szunnyadás.

Július 19, szombat: Éjszaka egy nagy csapat vonult végig az úton, napvilágnál láttuk őket, diákok kvártélyozták le magukat egy kaszálóra kicsit feljebb. Reggeli után 9-kor indulás (A Tiszából lehetett inni) felfelé kb. 1 óra alatt értük el a Fehér-Tisza nagy kanyarját. Szemből jön az Asztag patak (Sztochovec). Kis szusszanás után balkanyar, tovább felfelé a völgyben, egy jó szekérúton. Úrközben az egyre szűkülő völgyben, bal oldalon több kitűnő savanyúvizes forrásra leltünk. Úgy 2.5 óra alatt értünk a Tarkás-gát (Balzatul) kiszélesedő területére. Itt megebédeltünk, miközben aggódva figyeltük a minket vizslató, nem messze sompolygó pásztorkutyákat. A diákok is befutottak, valahonnan Ukrajna keleti feléről hozta őket a tanáruk hegyet szagolni. A Nagy Balázs által jegyzett Gerinctúrák a Kárpátokban című könyv (alapkalauzunk) szerinti D-re húzódó gerincre vezető ösvényt nem bírtuk fellelni, ezért mentünk felfelé, tovább a völgyben, lesz ami lesz (térkép volt). Mintegy órás nyugodt felfelé menet után szekérút a semmibe vész, ellenben van egy marhacsapás. Kis tanakodás, terepszemle után jobbra indultunk, a csapáson. Innen kb. 2 órás, dögnehéz kapaszkodó után (nagyon helyre kis ösvény lett a csapásból, pont jó irányba). A törpefenyvesben volt kis aggódás erős kutyazaj miatt, de szerencsére ez az esztana bőven alattunk volt. A délután közepére felértünk a főgerincre, mintegy párszáz m-rel ÉNY-ra a Pop-Iván obszervatórium épületmaradványától. Kis pihenő után indulás tovább a gerincen, ahol jól követhető ösvény vitt a széles hegyhátakon, 1850-2000 m. közötti magasságban. Kb. 2 órás gyaloglás után értünk fel a Kishavas (Muncsel) csúcsára (2002 m.) Továbbhaladva már kerestük a táborhelynekvalót. Szimpatikus lett egy D-i völgyfő, aminek a tetején a gerinc alatt 100 m-rel volt egy füves plató, forrással. Ideális táborhely. Nem messze vertek sátrat ukrán túrázók: gumimatrac, pokróc, üvegpohár, befőttesüvegben pörkölt, vascövekes lenvászon sátor, kínai tornacipő. Kerekedett a szemünk.

Július 20, vasárnap: Egy éjszakai vihar megcsapott bennünket. Szokásos indulás, úgy 9 körül. A gerincen továbbhaladva lassan feltűnt a Brebenyeszkul (2036 m), majd utána a gerinctől balra feltűnt egy kis tengerszem. És megjöttek a felhők. Az eső nem volt erős, a villámok azért bővelkedtek. Lassan kezdett megszokott programmá válni a következő: bejön (persze hogy Ny-ról) a felhő. Cucc elhajint, futás lefelé, az előírt módu védekező helyzet (nézzetek utána!). Viharocska el, cucc megkeres, irány tovább. Ezt eljátszottuk vagy négyszer. Egy viszonylag keskeny gerincszakaszon haladva feltűnt jobbra a Nesamovit-tó, ahol sokat táboroztak (próbáltak szárítkozni). A tavacskát elhagyva balra fordultunk, keresztezni a Bölényhavas (Turkul) sziklás csúcsát. Ekkor kapott el a legdurvább vihar. Ezt is megúszva lehetett a Hoverla, vagy bármi a gerincen 6 km-re, tűnés innen...egy meredek bal kanyarral elhúztunk a legelső völgybe. Viszonylag hamar leértünk egy esztenához, ami mellett haraptunk valamit. Találkoztunk a pásztorokkal is, kutyák féken tartva, éppen gombázni indultak. Innen volt egy szekérút és találtunk egy hosszú, egyenes nyiladékot, jó ösvénnyel, ami levitt a Hoverla-Brebenyeszkul patakok találkozásáig. Comberősítésnek éppen megfelelt. Tovább lefelé Hoverla falu (Láposmező É-i része), Láposmező, majd megkerestük a legelső szállásunkat.

Július 21 hétfő: Általános szárítkozás, a felszerelés kiaggátasa száradás céljából. A délelőtt közepén indulás, Láposmező központját elhagyva indultunk tovább Rahó felé, a völgyben lefelé. Láposmező vége után jobbra találtunk egy vendéglátóipari (?) egységet, ahol az időt múlattuk amíg barátunk be nem futott, minket elfuvarozni. Az egység ár/érték/kínálat/design összempontból kitűnőre vizsgázott. Beregszász felé menet kiszálltunk Bustyaházán, bevárni a Tisza-túra résztvevőinek érkezését, Tamás pedig indult Andrással tovább hazafelé.

Nagy Balázzsal egyetértve: A túra megéri a jelentősnek mondható energiabefektetést: a logisztika, a jó pakk összeállítás, a gyűrődés, a majdnem expedíciós körülmények mellett kárpótol a természeti környezet.

Ha valaki tervez arrafelé túrát, szívesen segítünk tanácsokkal.