Felvidék, 2007 november 1-2, Tóth Péter

Kerékpártúra a felvidéken

2007 november 1.-2.

Még sosem kerekeztem át az újjáépült Mária Valéria hídon. Többek közt ez inspirált a hosszú hétvégén a kerékpározásra.
A terv: Bánréve - Fülek - Ipolyság - Párkány - Esztergom - Budapest. Háát igen. Ez nem is olyan egyszerű történet.

A bökkenők szépen sorban:
. Egy minuszos éjszakához (márpedig ez novemberben bármikor bejöhet) már nem elég egy akármilyen hálózsák, és ez csak a kezdet. Néhány napra sikerült úgy felmálházni a gépet, mint máskor egy kéthetes túrára.
. Ébredés 5-kor sötétben, indulás 6-kor még mindig sötétben. És ha minden jól megy, kb 10 óra jut tekerésre, ami kényelmes tempóban, megállásokkal legfeljebb 120-130 km-re elegendő.
. Az előbbiek miatt szinte elkerülhetetlen, hogy néhány dolgot vizesen kelljen elpakolni. Azaz újabb plusz néhány kiló. Nem beszélve arról, hogy ez a felszerelésnek sem tesz jót.

Nagyjából ennyi. Viszont a késő őszi napsütés, az új alkalmi ismerősök, a táj szépsége kárpótolnak mindenért.

A "Bzmot" reggel 6-ra vánszorgott Bánrévére. Indulás azonnal. A sorompónál mindjárt 5 perc pihenő, míg az ellenvonat méltóztatik visszaindulni Miskolc felé. A határátkelőn már schengeni a hangulat. A: "Ki ez a barom itt korán reggel biciklivel?" kérdést sugalló tekintetek közepette nekivágtam hát az út érdemi részének.
Kellemes tempóban hagytam el sorra a kisebb nagyobb falvakat. Úgy 30 Km-nél meg kellett állni. Kevésnek bizonyult a szimpla zokni. És még mielőtt végleg elgémberedett volna a lábam néhány száz méter tolással és zoknicserével hoztam rendbe a vérkeringést.
A Fülek előtti utolsó kanyarban büfélátogatás. Csoki, langyos barna sör. Itt egy helyi sporttárssal szóba elegyedtem. A "shengeni hangulat" ismét. Ök már azt tervezik, hogy a Karancs vidéket teljesen bejárják és kicsit a mezei túristák számára is fogyaszthatóvá teszik mire szabadon lehet majd át és vissza túrázgatni.
A füleki várat most láttam először. Felemelő látvány. Ehhez a napsütés is hozzátette a magáét. Csak néhány perc bámészkodás, és irány tovább.
A városból kifelé már éreztem, hogy Ipolyság-ig nem jutok el aznap. Losonc alatt végre megláttam az Ipolyt. "Nagyszerű, mostantól lefelé!" Csak épp az útnak nem mondta el ezt senki. A szüntelen fel-le gurigázás kivette minden erőmet. Ráadásul Gyarmatig még egy mini vízválasztót is meg kellett mászni.
A Balassagyarmattal átellenben lévő Slovenska Darmoty (biztos nem jól írtam le) tulajdonképp semmivel sem nagyobb település mint az addigiak. Viszont kellemes kis étterme van. Vacsora gyanánt sztrapacska meg némi sör. Innen már csak az első táborozásra alkalmas helyig megyek.
Délután 4 óra. Már kezd sötétedni. Gyarmattól úgy 4 km-re, még a következő falu előtt kellemes kis táborhelyet találtam az Ipoly árterében. Gyors sátorverés, alvás. Még csak 5 óra volt.

Eseménytelen, fagypont körüli éjszaka után ébresztő 4:50-kor. Minden vizes, nyirkos, de most így kell elpakolni. Reggeli 6-kor már nyeregben. Az első percekben szembesültem egy újabb nehézséggel. A meteorológia által is beígért élénk nyugati széllel. 5-6 km megtétele után úgy döntöttem ideje reggelizni. Gyors tészta, tea, aztán indulás. Ahogy eddig 15-20 m-es emelkedők, lejtők, pofaszél. Nagyjából ez várt egészen Ipolyság-ig. Innen az út szépen lassan dél felé fordul, így legalább a szél kevésbé zavar. Bár ekkora vitorlákkal az sem leányálom, ha oldalról fúj. (Nem lenne hülyeség az az utánfutó). Szalkáig ugyanaz a hullámzás, mint eddig. Itt aztán, hogy Párkányba érkezzek el kell hagynom az Ipoly völgyét, és úgy 2 km-en keresztül kell felfelé kapaszkodni. A fennsíkon még némi hullámzás, aztán Garamkövesden az utolsó nagy lejtő. De itt azért érdemes megállni néhány percre. Érdekes látvány a távolban megpillantani az Esztergomi bazilika sziluettjét. Irány Párkány. Az út valódi célja. Átkerekezni a "Híd"-on. A Mária Valéria hidat csak az utolsó néhány száz méteren lehet megpillantani, addig rejtve marad a város házai által. Aztán feltűnik a zöld acélszerkezet. A hidakhoz értők nálam sokkal többet tudnak róla mint én. Szerintem egyszerűen szép. Ahhoz a torzóhoz képest pedig, ami úgy 6 évvel ezelőttig látszott belőle, egyenesen gyönyörű.

A célt elértem, és mivel már délután 2 felé járt, nem kockáztattam meg, hogy az utolsó 60 km-nek is biciklivel vágjak neki.

Gyors lacipecsenyézés, aztán fel az első vonatra.Nem volt épp egy egetverő teljesítmény, de arra pont megfelelt, hogy többéves kihagyás után újra az élők (vagyis a kerékpártúrázók) sorában érezhessem magam.

Gábor! Tamás! Én már bemelegítettem.

TAVASSZAL VÁG-VÖLGYE! Szerintem induljunk a Kralová-ról. Irány Komárom.

Tóth Péter, 2007. november 6, kedd