szép Napot!
Téli tortúra, kerékpáros élményeit adnám közre, ha tűri a nyomda?? festéket. tisztelettel:

Eczet Gábor

Először is: Ez a téli Bükk legszebb túrája!! Mivel kétszer már sikerült gyalogosan átrágni magam rajta, úgy gondoltam, megpróbálom bicóval is.. Napok óta pislogtam a webkamerát Bánkútról / 1cm hó jó 2 hete /, mire szombat reggelre leesett 10 cm, úgy nagy általánosságban a Bükk egész területén. De reggelre vakíítóan ragyogó kék ég, némi hóval itt- ott Miskócon. Szal 9:15 kor indultam el- hagy tapodják a népek előttem a fényes össchweint kifele. Némi módosítással kezdődött a muri, megkerültük a bányát, ennyi. Állítólag elérték a kitermeléssel a gerincet, ahol megy a piros jelzés. Nem is volt semmi gond a tekerhetőséggel sem, minden képeslapszerűen pozitívan indult, vidáman bólogattam a bácsinak, aki tájolóval a kezében próbálta megmagyarázni mellőlem 20m-ről, hogy rosszfele megyek. Aztán sikerült egy jelzésre mutatva meggyőznöm, hogy értékelje át nézeteit. A Bükkszentkereszt előtti izmos rész most még barátibbnak tűnt, főleg, hogy a hátamon kellett nyüzgélni a kerékpárom. Akkor már valami azt súgta, hogy nem az utolsó eset...Viszont, sikerült kidolgoznom a " felkapomahátamralazánoszt'szaladok" VK futamokon látott módszert: Felsőcső nyaknál, balkéz nyeregorr fog, jobbkéz felsőcső eleje fog. Így egész kibírható, mint 20 év Szibériában, vagy ahogy a vicc mondja, csak akkor fáj, ha nevetek. De a kilátás Miskócra kárpótolt. Gyors nyaktörő száguldás a faluba, elismerő hujjogások /asszta, vigggyyázz gyerrrek!/, s a szokott helyen már kortyoltam is a teámat. Némi szervíz után- egy alattomos tuskó letépte a klipszem, s a földre vetett- iszkoltam is tovább. A nap legkeményebb szakasz következett,-nekem-sugaró, rejtek- avagy a sárga jelzés- egész Bánkutig. GYÖTRELEM. A gyalogosok vidáman biztattak, mosolyogtak, egy tájfutó kollega megkérdezte: " nem érzed úgy, hogy jól megszo**ttad magad?" költői kérdésére csak vigyorogtam, s elhatároztam, Bánkuton kiszállok:1. A II. magyar hadtest minden kínját átélve sikerült néha-néha 10-10m-t két keréken megtennem. Valószinüleg olyan szánalmas látványt nyujtva, hogy ultrasztoikus zen buddhisták is könnyekre fakadtak volna tőlem. Kecskeláb rétnél a zöld jelzés sem vigasztalt meg, mivel láttam, hogy ahol be kellene vetnem magam a fenyvesbe, ott azt előttem mindösszesen mintegy max. 3-4 ember!!! tette meg, így én is aszfaltot szavaztam, riadtan nézve a dehidratálódástól sörbarna foltot a hóban. Bánkutnál kiszállok 2. Aszfalt?? ellenére vér, veríték árán elvonszoltam magam Bánkutig, ahol mentálisan/fizikálisan sikerült feltöltenem magam, s elkezdtem játszani a gondolattal, mégse adom fel!! II. epizód. Szal, mire kiröhögték magukat rajtam az emberek, elképzelve, hogy megyek majd le Tarkőről, összeszedtem magam, s elindultam tovább. Valahogy, kezdett hűlni a levegő, s ez jót tett a hónak is tekerhetőség szempontjából!! Mire próbáltam valamiféle Öveges professzori okos magyarázatot erre találni, már megin' nyakamban a bicóval, enyhe sötétbe hajlott délutánnal, vonszoltam magam Tarkőre két kollega társaságában. Egész jól ment, úgy látszik, ezen a túrán a Bánkut a nagy vízválasztó, mint a teknőcöknél, aki eljut a fészekből az óceánig, az már egész jó sansszal rendelkezik a hosszú életet illetően. Tarkő csodálatos volt!!! Csillagfényes éjszaka körvonalazódott ki, a lebukó nap vörös nyomaival még itt-ott, Felsőtárkány, Eger már-már éji pompában, bár a Nagy Eged még sokat sejtetően nyúlt bele a képbe. Fellámpáztam magam, mély levegő s haccóljon! Ha holnap újra mennék, akkor emiatt a szakasz miatt tenném!! A kitaposott ösvényt kuksolva, csapattam lefelé, itt-ott megelőzve erős melankóliával küszködő gyalogokat. Arcomon széles vigyor, a fék is fog, lámpa is konkrét, mi kell még??? Ez az érzés kitartott Hereg réten át egész Tamás kutig, ahol tea/zsíroskenyér, natürlich. Némi hátonhuzáskezdődött, majd a zöld Gerzsény házig, a török út, a maga jóóó kis szolid lankásaival. B@SZOTT JÓ!! Nagyon konkrét sebességgel tudtam csapatni, a hó -pedig semmivel sem volt kevesebb szvsz, mint bszentkereszt felé- mégsem akadályozott. nagyokat lehetett csúsztatni a szekérúton, úgy éreztem, hozzám képest az öreg Juha Kankunen egy amatőr postássofőr a finn ralin. Itt már tudtam felfelé!!!! is kerékpárolni, ami eddig szinte ujdonságszámba ment. Ez már hazai terep, kövesdi kilátó után tudtam, baj nem érhet,csak be kell esnem Várkutra. s lőn. Ez is megvan. Ekkora már elég sok elgémberedett arcot láttam, de valahogy nekem felhőtlen jókedvem volt. Főként, azután, hogy ismeretséget kötöttem a helyi büféssel /Várkuti Robi/ egy 50es, kicsit kapatos csikánóval, s együttt megittuk a maradék szűk liter borát. Grátisz! Mondta, ha erre járok, mindenképp' ugorjak be, mert ilyen hülyét még nem látott, aki "utcai cipőben" /fekete nájki tornacipő, de ő a belehuzott szatyorról mit sem sejtett. :-)/ s eliszogatunk. Ezek után már hazai pályán, kellő bátorsággal felvértezve / noszvaji vörös/ griffmadárként csapattam/dudáltam a gyalogos társaknak a Nagy eged felé. Itt már szinte végig tekerhető volt a játék, a gyalogos túratársak némi most már némi rigységgel arcukon adtak utat, én meg danszki hajógyári munkást megszégyenítő ivet huzva az éjszakában száguldottam ujra kankkunen hiábavaló tréningautózásain mosolyogva. Nagy Egedről lefelé a széles szekérút nem volt fagyva hál' Istennek, igy szinte fék nélküll estem le a kanyarig, ahol a régi piros rávezet a NAGY KEDVENCRE: a Kis-Keskeny-Köves-Kanyargós-Ku**vaszűkre. Mindezt pöpecül, havasan!! Hazudnék, ha azt mondanám, nem erre vártam egész nap!!! JEEEEE! Leérve az ösvényről, még némi mókuskerék fogadott az aszfaltig, majd ujabb aszfaltos-jeges gurulás /donát utca/ s városbéli két három kanyar, s már kezemben is volt a forralt bor: Óra állj. 21:57!! Ha jól láttam az Excel linkben valami 12 óra 45 perc körül sikerült teljesítenem. Ha nem esik a hó, akkor ez sokkal jobb is lehet kerékpárral, viszont úgy kimarad az élmény!! Remélem, legközelebb is havazik majd! A célban mondották vala, hogy egy másik srác jelentkezett, de az időjárás miatt visszaadta a nevezését. Sajnálom, jövőre ne tedd!! hát ennyi.
tanulságok:

• -Igen, anya, kellett volna a kamásli /"ááá. nem kell b@szki , bicón csak beleizzadok..."/ viszont 3-4 óra mulva az elsőkerék áldásos tevékenységétől jéggé fagyott külső fari már egész jól ellátta szerepét.
• -igen, ha V féked van, s télleg meg kell állni vmiért az aljában, akkor kicsit huzigálni kell, hogy kiengedjen, utána 10 percig megin' jó!! semmi pánik. De ez nem volt gond, a hó miatt még Tarkőről lefele sem. :-))
• -kell a jó lámpa!!! átlag petzl-k s társaik szerintem karcsúak kerékpárhoz, a jobb te ljesítményűek/fényerejűek számomra ütősek- árban. Így egyéb alternatíva: 10W halogen /tungsram,12 V/ +zselés ólomakksi ~2,5kg... /by bikemag lor/ így lehet izmozni. :-) mind ez a bukóra,s jöhet a mehet.
• -a rajtidőt a lehető legkésőbre tedd: gyalogosok nélkül előtted halott vagy! ;-)

Kösz a túrát a rendezőknek, a taposást a gyalogos társaknak, jövőre megyek!